~ H.a újra csókolhatnálak,
I.mádnám megint az életem,
Á.m már sajnos csak álmaimban látlak,
N.ehéz ez így nekem ..
Y.outube-on rád emlékeztető zenét hallgatok,
Z.okogok, mert fáj, hogy azt mondtad : Szakítok .
O.lyan boldog voltam veled akkor,abban az időben,
L.ásd üzenetem sorok első betűiben
A nap minden napján beszélgettünk és mindig elmondtuk a másiknak mennyire is nagyon szeretjük Őt! Minden nap azt vártuk , hogy halljuk a másik hangját, hogy megnyugodjunk és tisztába legyünk azzal, hogy jól van és nincsen semmi baja sem. Beszélgetéseink során mindig felmerült a találkozás. Már nagyon vártuk azt a pillanatot amikor újra látjuk a másikat, szinte már a szívünk szakadt meg annyira hiányoztunk egymásnak így ment ez egészen február.16-káig. Találkozásunk napjának eljövetele megint. Ez a nap sem volt más mint a többi, ugyan már kit akarok én átverni hát első ott alvásom nála és tudni kell ma vagyunk 1 hónaposak. Lelkiállapotomat megint egy kis gyermekéhez tudnám hasonlítani de most nem karácsony hanem egy gyerek naphoz amit már régóta vár na hát kedves olvasóim én is nagyon vártam már ezt a napot viszont hozzá kell, hogy tegyem a lelkem mélyén kicsit tartok a találkozástól. Most megállok mert 100 % biztos vagyok benne, hogy ez az első kérdésetek: "Vajon miért rettegek és mitől félek?" Mint ahogy már régebben leírtam már kis lány korom óta ismerem a szüleit és a testvérét. A testvérét mai napig a legjobb barátnőmnek tartom mert előtte aztán olyan nyitott vagyok mint egy könyv és hogy ha valami bajom is van rögtön tudok hozzá fordulni mert azonnal a rendelkezésemre áll és segít, hogy Bízzak önmagamban és mindig Mosolyogjak! :) A szüleire eddig úgy tekintettem mint a család legjobb barátjára mert azok is voltak egy rossz szavam nem lehet rájuk! A barátom anyukája és az én édesanyám barátnők már középiskolás koruk óta szóval így sok mindent vészeltek már át együtt segítették egymást jóba - rosszban. De vajon most mit fognak hozzá szólni ami kialakult köztem és a fiú között hát ezt még nem tudom de majd most minden kiderül! RETTEGEK!
Reggel van és redőnyömön keresztül az ablakomon át éppen hogy csak beszökött a fény és rásütött a párnámra. Vele álmodtam egy gyönyörű szép álmom volt de egyszer csak azon kapom magam, hogy hoppá 07:00 van és én a 08:01 busszal megyek is befele a városba, hogy le ne késsem a vonatot. Rögtön kiugrottam az ágyból és mint valami autó versenyző kapkodtam össze vissza. Hüha nagyon pánikba voltam esve 1.a hajam szerte szét 2.én még sehogy sem állok csak egy átkozott pizsibe a tükör előtt és ébredeztem 3.még be se pakoltam a táskába! ahogy ezeket végig gondoltam olyan gyors ütembe elkezdtem készülni, hogy még volt időm egy szolid sminket felrakni az arcomra átnézni mindent még egyszer, hogy mindent viszek-e magammal. Kiléptem a házból és lassú tempóba elindultam a buszmegálló felé közbe még a fülhallgatómat bogoztam de mire oda értem sikerült nagy nehezen kibogozni. Csak vártam és vártam a busz sehol sem volt már pánikba estem, hogy lekéstem már el akartam indulni mire megérkezett az extra gyors zötykölődős busz. (nagy lassúsággal suhantunk befelé a városközpontba onnan pedig a végállomásra.) már majdnem megevett az ideg, hogy nem fogom elérni a vonatom. Beérkezett a zötykölődős tragacs az állomásra fogtam magam és leugrottam a busz 3lépcsőfokáról. Sikeresen talpra érkeztem és szedtem a lábam a vasútállomás felé ami a buszvégtől egy olyan 8 percnyire található. Felkaptam egy mosolyt az arcomra majd odamentem a pénztárhoz megvettem a jegyet, következő úti célom már csak a peron volt fel a vonatra majd indulás hozzá! <3
Személy vonattal mentem 1,5 órát utaztam közbe zenét hallgattam, mikor oda értem a vonattal Tiszalúcra gyorsan megigazítottam a sminkem és a hajam mivel a következő állomás már Bőcs-Hernádnémeti! Leszálltam a vonatról a nap szikrázóan sütött de még nem volt az a nagy meleg. Olyan érzésem volt mintha a nap is örülne, hogy látom és már együtt vagyunk kereken 1 hónapja. Elindultam felé a szívem nagyon gyorsan vert mint ha beszedtem volna valami gyógyszer és beindította volna a szívverésem, hogy gyorsabban verjen. A gyomromban pillangók repkedtek össze vissza akik azt kiabálják: Engedj ki! de a kalitka zárva ezt csak úgy tudom legyőzni ha oda ballagok hozzá és szerelmesen fogadom mert akkor megnyugszom valamennyire. Mintha valami randira érkeztem volna... mert egy oszlopnak volt neki dőlve háttal és egy szál rózsa volt a kezében, hunyorított mert a nap pont sütötte az élénken csillogó smaragd zöld szemét. Megálltam előtte, megölelt és vissza öleltem szenvedélyesen megcsókoltuk egymást és ott álltunk átkarolva a nap sütötte vasútállomáson örülve egymásnak, hogy újra érezhetjük egymás ölelését. Átnyújtotta a rózsát amit 1 hónapra kaptam rámosolyogtam és megköszöntem! Elárulom nektek, hogy nekem még ilyen meglepetésben soha sem volt részem én még soha sem kaptam rózsát egy sráctól csak úgy, nagyon jól esett szinte sírni tudtam volna az örömtől :)
Reggel van és redőnyömön keresztül az ablakomon át éppen hogy csak beszökött a fény és rásütött a párnámra. Vele álmodtam egy gyönyörű szép álmom volt de egyszer csak azon kapom magam, hogy hoppá 07:00 van és én a 08:01 busszal megyek is befele a városba, hogy le ne késsem a vonatot. Rögtön kiugrottam az ágyból és mint valami autó versenyző kapkodtam össze vissza. Hüha nagyon pánikba voltam esve 1.a hajam szerte szét 2.én még sehogy sem állok csak egy átkozott pizsibe a tükör előtt és ébredeztem 3.még be se pakoltam a táskába! ahogy ezeket végig gondoltam olyan gyors ütembe elkezdtem készülni, hogy még volt időm egy szolid sminket felrakni az arcomra átnézni mindent még egyszer, hogy mindent viszek-e magammal. Kiléptem a házból és lassú tempóba elindultam a buszmegálló felé közbe még a fülhallgatómat bogoztam de mire oda értem sikerült nagy nehezen kibogozni. Csak vártam és vártam a busz sehol sem volt már pánikba estem, hogy lekéstem már el akartam indulni mire megérkezett az extra gyors zötykölődős busz. (nagy lassúsággal suhantunk befelé a városközpontba onnan pedig a végállomásra.) már majdnem megevett az ideg, hogy nem fogom elérni a vonatom. Beérkezett a zötykölődős tragacs az állomásra fogtam magam és leugrottam a busz 3lépcsőfokáról. Sikeresen talpra érkeztem és szedtem a lábam a vasútállomás felé ami a buszvégtől egy olyan 8 percnyire található. Felkaptam egy mosolyt az arcomra majd odamentem a pénztárhoz megvettem a jegyet, következő úti célom már csak a peron volt fel a vonatra majd indulás hozzá! <3
Személy vonattal mentem 1,5 órát utaztam közbe zenét hallgattam, mikor oda értem a vonattal Tiszalúcra gyorsan megigazítottam a sminkem és a hajam mivel a következő állomás már Bőcs-Hernádnémeti! Leszálltam a vonatról a nap szikrázóan sütött de még nem volt az a nagy meleg. Olyan érzésem volt mintha a nap is örülne, hogy látom és már együtt vagyunk kereken 1 hónapja. Elindultam felé a szívem nagyon gyorsan vert mint ha beszedtem volna valami gyógyszer és beindította volna a szívverésem, hogy gyorsabban verjen. A gyomromban pillangók repkedtek össze vissza akik azt kiabálják: Engedj ki! de a kalitka zárva ezt csak úgy tudom legyőzni ha oda ballagok hozzá és szerelmesen fogadom mert akkor megnyugszom valamennyire. Mintha valami randira érkeztem volna... mert egy oszlopnak volt neki dőlve háttal és egy szál rózsa volt a kezében, hunyorított mert a nap pont sütötte az élénken csillogó smaragd zöld szemét. Megálltam előtte, megölelt és vissza öleltem szenvedélyesen megcsókoltuk egymást és ott álltunk átkarolva a nap sütötte vasútállomáson örülve egymásnak, hogy újra érezhetjük egymás ölelését. Átnyújtotta a rózsát amit 1 hónapra kaptam rámosolyogtam és megköszöntem! Elárulom nektek, hogy nekem még ilyen meglepetésben soha sem volt részem én még soha sem kaptam rózsát egy sráctól csak úgy, nagyon jól esett szinte sírni tudtam volna az örömtől :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése