~ eltűnődtem milyen lehet,
amikor megtaláljuk azt az embert akiről álmodunk. 

de én nem az álmokban akarok élni hanem a valóságban. 

felismerem majd azt az érzést abban a pillanatban amikor majd találkozni fogunk

Nem is sejtettem , hogy minden meg fog változni 2012.nyarán. 9 évvel ezelőtt történt az a dolog amire nem is számítottam , hogy rám is rám talál a szerelem. Eleinte nem volt kölcsönös a dolog meg miért lett volna az ha senki sem tudott róla, most megkérdeznétek tőlem, hogy miért nem mondtam el senkinek? azért mert féltem a reakciótól attól , hogy ha megtudja milyen érzéseket táplálok iránta akkor elveszíthetem és még annyi sem lehet köztünk ami van "barátság".  Így tehát hagytam titok alatt a dolgot és próbáltam elterelni a gondolatom és nem foglalkozni vele de nem tudtam, mert amikor találkoztunk minden egészen más volt. Ami rossz volt vagy bántott megszűnt, amikor láttam őt akkor boldog voltam. Lehetséges, hogy a sok hülyeségétől amit beszélt nekem vagy netalán tán ahogyan csak viselkedett velem de inkább akkor voltam nagyon nagyon boldog amikor láttam mosolyogni. Bármit megtettem volna, hogy minden nap lássam amikor mosolyog. Most pedig ugorjunk vissza az időbe. 2012 március.15kei dátumot írunk az nap már lassan ballagott lefele az égről , hogy helyet cseréljen a holddal. Az akkori barátommal pont ekkor voltam a legboldogabb mert ezen az egy nap nem veszekedtünk az egész napot együtt töltöttük este mire haza értem a városból nem is sejtettem mi vár rám majd az este. Felmentem a facebook közösségi oldalára és épphogy csak bejelentkeztem már ugrott is felfele az ablak a neve és az üzenet. Amiben ez állt: Szia lehetne egy nagyon nagyon fontos gyors kérdésem, válaszom az volt rá, hogy persze. Ültem a gép előtt és nagyon izgultam, hogy vajon mit akarhat az a srác aki évek óta tetszik vajon miért éppen most keresett fel amikor a legboldogabb vagyok meg már amikor szinte elfelejtettem, csak ültem és nagy izgalommal vártam, hogy mit fog írni be kell, hogy vajam kevés dologtól tartok de ő az aki ki tud csinálni 2 perc alatt. Tegyük fel , hogy mi éppen egy számítógépes játék karakteri vagyunk rendelkezünk mindenféle varázslatos erővel meg amire még szükségünk van és vannak ezek az ős ellenségek akik  általában le tudnak minket győzni pedig hiába próbálunk ellenük harcolni nem megy mert sokkal erősebbek tőlünk....na hát nekem ő pont ilyen volt megjelent és "elvitt mindenemet" a rossz kedvemet,szomorúságomat,bánatomat és a szerelmi állapotomat ha éppen nem ő belé vagyok szerelmes. Furcsa de így van akárhányszor próbáltam újra kezdeni az életem mással nem sikerült mert mindig adott magáról valami kis jelent amivel azt jelezte: hahó itt vagyok én is és érzem, hogy szükséged van rám. Azt a márciusi éjszakát végig beszélgettük de nem bántam meg, hogy vissza írtam neki és tudjátok, hogy miért?

~ mert amikor beszélgetek vele akkor egy másik ember mutatkozik meg bennem. pedig én vagyok de mégis ilyenkor felszabadult vagyok,vidám,boldog és nem tudok gondolni semmi olyan rosszra ami egy percig is el tudna szomorítana. Márciusba még beszélgettünk egy párszor de nem olyan sokszor majd lassacskán beköszöntött az április amikor teljesen eltűnt. Semmit sem tudtam róla nem is beszélgettünk majd április végén megint felbukkant és mint valami hurrikán végig söpört megint majd májusba lezajlott az első telefon beszélgetésünk ami meglepetésszerűen ért. Az akkori állapotomat egy 4-5 éves kisgyerekéhez tudnám hasonlítani amikor karácsony van és a kis gyerek rohan a karácsonyfához, hogy megnézze mit kapott az idén majd amikor bontja az ajándékot  látod a gyermek arcán azt az örömöt ami örökké benned él. Mikor mondta, hogy más országba tartózkodik azt hittem megszakad a szívem nagyon szomorú voltam és mikor leírta, hogy Francia országban van na akkor éreztem azt, hogy Hiányzik de ekkor még egy könnycsepp is kiszökött mind két szemem sarkából de valamilyen szinten örültem neki mert tudatosult bennem , hogy ő az az ember akit én valójában is szeretek nem pedig más. Abban maradtunk, hogy majd ha haza jön akkor találkozunk próbáltam jobban elütni az időt, hogy gyorsabban szaladjon de az idő csak döcögött és az istenért sem akart eltelni. Hónapok teltek el mire haza jött és vártam, hogy keressen de semmi híre megint eltűnt és átvert. Nagyon fájt a szívem, hogy pont az az ember okoz fájdalmat akitől a legkevésbé se vártam aki mindig ott volt mellettem ha baj van és tessék amikor látni szeretném akkor sehol sincs mert felszívódott. A nyár szomorúan búcsúzott és akkor elvitt minden szerelmet ami volt és ami lett volna, ebben az időben hallani se akartam róla senkitől sem pedig a tesója a legjobb barátnőm és pont neki nem mondtam el , hogy mit érzek és ha érzek is ki az a személy. Kellet egy kis idő, hogy elfogadjam mi is történt. Beköszöntött a legszínesebb évszakunk az ősz. Ő megint írt de nem tudtam rá haragudni bármennyire is szerettem volna egyszerűen nem ment pedig teljes szívemből utálnom kellet volna. Őszi szünetben lementem nagymamámhoz az utolsó estét töltöttem már oda lent mert nem sokára véget ért a szünet. Rá írtam én alapvető kérdésekkel álltam neki gondolom tudjátok, hogy ez mit takar ha nem akkor kifejtem: szia,mizu?hogy vagy?milyen napod volt?...stb beszélgettünk beszélgettünk és ismételten arra jutottunk, hogy mielőtt haza jövök összefutunk. Ezt a találkozást már jobban vártam mint az előzőt mert itt nem kellet várni hanem már csak egyetlen egy napot kellet aludni és itt van eljött a másnap de megint nem találkoztunk most jött el az a pillanat amikor teljes szívből utálom és most már tényleg nem szeretnék vele beszélni és felejtsen el nincs köztünk semmi se barátság,még több érzés sem ... semmi!! Írt, hogy elaludt és mennyire nagyon sajnálja ezt az egészet de szeretné ha mostantól többet beszélgetnénk na hát ez így is lett. De nekem ott volt a barátom nem futhattam mindig vissza hozzá, hogy majd még egyszer újra és újra  megbocsátok neki. A sorsra bíztam a dolgot majd az megoldja én már elég sokat tettem azért, hogy legalább csak próbáljuk meg adjunk egy lehetőséget az új életnek. Talán mind a ketten boldogak leszünk Decemberbe annyira belemélyültünk a beszélgetésbe, hogy elmondtam neki mit érzek szegény fel se fogta, hogy mi újság de még én sem. Úgy éreztem magam mint ha befüveztek volna és valami nagy extázisba estem volna nem emlékeztem rá, hogy miért mondtam el neki az érzéseimet csak azt tudom, hogy nagyon jó érzés volt elmondani neki amilyen érzést táplálok iránta és pont ő tudja meg először háááát kicsit magasra raktam a mércét az biztos de úgy voltam vele próba szerencse! Ha másnak is sikerült akkor nekem miért ne sikerülne megkockáztattam a barátságunkat nagyon féltem , hogy elutasít. A kocka nagyot fordult és ki derült, hogy szinte ugyan azon a szerelmi hullámon vagyunk mindketten csak egyikünk se mert kockáztatni féltünk, hogy a másik eltűnik majd és nem lesz. Furcsa módon mind a ketten szinglik voltunk nekem nyár vége óta nem volt senkim, neki pedig már évek óta. Részéről felcsendült a Szeretlek! szócska na hát ekkora örömmel,boldogsággal,szerelmi állapottal még soha sem találkoztam pedig mondhatta nekem akárki, hogy így szeretlek úgy szeretlek nem tudtam vagy nem akartam elhinni mert tudtam, hogy nem szívből jön vagy ha még is akkor nem fog sokáig tartani. Amikor ő írta le ezt a szót nem hittem a szememnek a fél éjszakát végig sírtam az örömtől de azt kívántam bárcsak a szemembe mondaná. Napokig beszélgettünk minden éjszakám és reggelem ezzel telt el leírhatatlanul boldog voltam. De valami romba döntötte a boldogságomat egyszer csak megszakad a beszélgetésünk 2 hétig nem beszéltünk egymással az eltelt idő alatt csak reménykedtem, hogy ma hát ha de semmi hírét nem hallottam. Egy szép téli éjszaka megjelent megint és közölte velem, hogy őt ezt mennyire megviselte a mai napig nem tudja felfogni és mennyire szeretné de nem tudja időt kért. Adtam neki. A téli szünet a nyakunkon volt újra itt az idő és a lehetőség, hogy találkozzunk de ez sem jött össze. A szilvesztert lent töltöttem a kis falucskába ahová a szívem mindig vissza fog vágyni. 2013.január.1-jén lementem a szüleimmel hozzájuk én nem tudom ez valami szokás lehetett mert minden év január.1-jén lemegyünk hozzájuk. Mikor megláttuk egymást 3 puszival köszöntöttük egymást de csak egy szót szóltunk egymáshoz se többet se kevesebbet az is a "szia" volt. Ekkor már feladtam mindent és nem érdekelt az egész ha ez kell akkor szingli leszek évekig pedig a kiszemeltem nem volt nagy préda már tisztába volt az érzéseimmel írta is már, hogy szeret de nem tudtam miért kell neki így viselkedni-e velem már úgy mond ki voltam képezve erre a nagyon rossz érzésekre így már nem fájt annyira. Január.2-kán kiírtam valamit amire már nem emlékszem mi volt ő rám írt és így folyamatosan elkezdtünk beszélgetni megszakítások nélkül. Más nap volt a névnapom délután felhívtam és beszélgettünk percekig mondta, hogy szeret és én is közöltem vele, hogy szeretem. Janurá.3-kán a nap utolsó percében felköszöntött pedig már teljesen azt hittem, hogy megfeledkezett rólam. Január.11-kén betöltöttem az emberek legszebb életévét amire minden kis ember vár a 18-at! Úgy volt, hogy lejön hozzám és majd bulizunk egyet de közbe jött egy fontos dolog és emiatt nem tudott lejönni. A kapcsolatunk titokban folyt senki nem tudott róla jó érzés volt, hogy csak mi tudunk róla és senki nem szedheti szét. Január.16-ka óta vagyunk együtt hivatalosan a minket körül vevő emberek csodálkozva fogadták a dolgot de mindenki örült neki :)