~ amikor Vele vagyok, 
amikor ölelem, amikor csókolom, 
amikor érzem az illatát, 
amikor fogja a kezem, 
minden probléma megszűnik körülöttem. 
csak arra gondolok, hogy milyen jó vele… 
a pillanatra, amikor úgy csókol, 
mint még senki ezen a világon; 
amikor olyan szorosan magához ölel, 
mintha sohasem szeretne elengedni. 
úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere. 
semmivel nem foglalkozok, csak Vele, 
csak a pillanatnak élsz  

Január.16-kán jöttünk össze vagyis akkor raktunk ki facebook-ra viszont ezt csak egy dolog de még találkozni nem találkoztunk mióta együtt vagyunk. Mert nem tudtunk azért mert kilométerek választanak el minket még kimondani is sok nem, hogy legyőzni. 80km van közöttünk de olyan mint ha sokkal több lenne :/ Első találkozásunk elég érdekesen zajlott mert ez is titokban történt a szüleimmel megint haza mentünk családlátogatásra és míg anyáék nagyival beszélgettek,kávéztak én addig találkoztam vele. De mindenki úgy tudta, hogy barátnőmmel fogok találkozni mert már rég találkoztunk de nem. Az idő esős,hideg volt az óra pedig három negyed 6ot. A tali a kis falú első buszmegállójába volt én egy pár perccel hamarabb értem oda viszont ő késett, tegyük hozzá én közelebb voltam a buszmegállóhoz mint ő. Egy haverjával érkezett biciklivel jöttek. Ő bemutatott a haverjának majd kivették a cigit a zsebükből és rágyújtottak. Az ő cigi füstje folyton rám szált a hajamon átszállt percekig beszélgettünk majd megfogta a kezem és szorosan magához húzott. Lágyan fülembe suttogta "Hiányoztál" eltudtam volna olvadni a karjai között az ölelése magabiztos volt és erős tudatta velem, hogy mit akar. Visszasúgtam neki félig csendesen, hogy senki meg ne hallja csak ő. Két,sima kezével megfogta puha arcom megsimogatta; csillogó smaragd zöld szemét rám szegezte rá mosolyogtam megcsókolt. Mikor megcsókolt különös érzés kapott el amit sajnos nem tudok megfogalmazni mert ezt át kell élni, hogy milyen is az amikor az az ember csókol meg minket akire nagyon várunk már évek óta és már nagyon tetszik régóta. 1-2 percig csak csókolóztunk az esős,hideg buszmegállóba ami körülvett minket az csak a csend volt és egymás karjai mert öleltük egymást azt kívántam magamba bárcsak soha se érne véget ez a perc. Eljött az idő a búcsúzás pillanat ez volt a legfájdalmasabb pillanat mint minden ember életében a búcsúzás. Reménykedni abba, hogy újra látjuk azt a személyt akitől el kell, hogy búcsúzzunk bele gondolni, hogy megint hiányozni fog de már magunkban a következő találkozást szervezzük az újabb örömteli perceket. Elindultam a kis házikó felé egyedül a kocsik jöttek - mellettem, a gyalogosok siettek haza fele a jó meleg házba én pedig nyugodtan sétáltam az út mellet és arra gondoltam uristen ez tényleg megtörtént? és szeretném még ha most is tartana. Elindultunk haza fele a kocsival szerelmes zene számok karistoltak bele fele a fülembe a fülhallgatón keresztül és nem jár más a fejemben csak a csók és Ő! :$