~ H.a újra csókolhatnálak,

I.mádnám megint az életem,

Á.m már sajnos csak álmaimban látlak,

N.ehéz ez így nekem ..

Y.outube-on rád emlékeztető zenét hallgatok,

Z.okogok, mert fáj, hogy azt mondtad : Szakítok .

O.lyan boldog voltam veled akkor,abban az időben,

L.ásd üzenetem sorok első betűiben

A nap minden napján beszélgettünk és mindig elmondtuk a másiknak mennyire is nagyon szeretjük Őt! Minden nap azt vártuk , hogy halljuk a másik hangját, hogy megnyugodjunk és tisztába legyünk azzal, hogy jól van és nincsen semmi baja sem. Beszélgetéseink során mindig felmerült a találkozás. Már nagyon vártuk azt a pillanatot amikor újra látjuk a másikat, szinte már a szívünk szakadt meg annyira hiányoztunk egymásnak így ment ez egészen február.16-káig. Találkozásunk napjának eljövetele megint. Ez a nap sem volt más mint a többi, ugyan már kit akarok én átverni hát első ott alvásom nála és tudni kell ma vagyunk 1 hónaposak. Lelkiállapotomat megint egy kis gyermekéhez tudnám hasonlítani de most nem karácsony hanem egy gyerek naphoz amit már régóta vár na hát kedves olvasóim én is nagyon vártam már ezt a napot viszont hozzá kell, hogy tegyem a lelkem mélyén kicsit tartok a találkozástól. Most megállok mert 100 % biztos vagyok benne, hogy ez az első kérdésetek: "Vajon miért rettegek és mitől félek?" Mint ahogy már régebben leírtam már kis lány korom óta ismerem a szüleit és a testvérét. A testvérét mai napig a legjobb barátnőmnek tartom mert előtte aztán olyan nyitott vagyok mint egy könyv és hogy ha valami bajom is van rögtön tudok hozzá fordulni mert azonnal a rendelkezésemre áll és segít, hogy Bízzak önmagamban és mindig Mosolyogjak! :) A szüleire eddig úgy tekintettem mint a család legjobb barátjára mert azok is voltak egy rossz szavam nem lehet rájuk! A barátom anyukája és az én édesanyám barátnők már középiskolás koruk óta szóval így sok mindent vészeltek már át együtt segítették egymást jóba - rosszban. De vajon most mit fognak hozzá szólni ami kialakult köztem és a fiú között hát ezt még nem tudom de majd most minden kiderül! RETTEGEK!
Reggel van és redőnyömön keresztül az ablakomon át éppen hogy csak beszökött a fény és rásütött a párnámra. Vele álmodtam egy gyönyörű szép álmom volt de egyszer csak azon kapom magam, hogy hoppá 07:00 van és én a 08:01 busszal megyek is befele a városba, hogy le ne késsem a vonatot. Rögtön kiugrottam az ágyból és mint valami autó versenyző kapkodtam össze vissza. Hüha nagyon pánikba voltam esve 1.a hajam szerte szét 2.én még sehogy sem állok csak egy átkozott pizsibe a tükör előtt és ébredeztem  3.még be se pakoltam a táskába! ahogy ezeket végig gondoltam olyan gyors ütembe elkezdtem készülni, hogy még volt időm egy szolid sminket felrakni az arcomra átnézni mindent még egyszer, hogy mindent viszek-e magammal. Kiléptem a házból és lassú tempóba elindultam a buszmegálló felé közbe még a fülhallgatómat bogoztam de mire oda értem sikerült nagy nehezen kibogozni. Csak vártam és vártam a busz sehol sem volt már pánikba estem, hogy lekéstem már el akartam indulni mire megérkezett az extra gyors zötykölődős busz. (nagy lassúsággal suhantunk befelé a városközpontba onnan pedig a végállomásra.) már majdnem megevett az ideg, hogy nem fogom elérni a vonatom. Beérkezett a zötykölődős tragacs az állomásra fogtam magam és leugrottam a busz 3lépcsőfokáról. Sikeresen talpra érkeztem és szedtem a lábam a vasútállomás felé ami a buszvégtől egy olyan 8 percnyire található. Felkaptam egy mosolyt az arcomra majd odamentem a pénztárhoz megvettem a jegyet, következő úti célom már csak a peron volt fel a vonatra majd indulás hozzá! <3
Személy vonattal mentem 1,5 órát utaztam közbe zenét hallgattam, mikor oda értem a vonattal Tiszalúcra gyorsan megigazítottam a sminkem és a hajam mivel a következő állomás már Bőcs-Hernádnémeti! Leszálltam a vonatról a nap szikrázóan sütött de még nem volt az a nagy meleg. Olyan érzésem volt mintha a nap is örülne, hogy látom és már együtt vagyunk kereken 1 hónapja. Elindultam felé a szívem nagyon gyorsan vert mint ha beszedtem volna valami gyógyszer és beindította volna a szívverésem, hogy gyorsabban verjen. A gyomromban pillangók repkedtek össze vissza akik azt kiabálják: Engedj ki! de a kalitka zárva ezt csak úgy tudom legyőzni ha oda ballagok hozzá és szerelmesen fogadom mert akkor megnyugszom valamennyire. Mintha valami randira érkeztem volna... mert egy oszlopnak volt neki dőlve háttal és egy szál rózsa volt a kezében, hunyorított mert a nap pont sütötte az élénken csillogó smaragd zöld szemét. Megálltam előtte, megölelt és vissza öleltem szenvedélyesen megcsókoltuk egymást és ott álltunk átkarolva a nap sütötte vasútállomáson örülve egymásnak, hogy újra érezhetjük egymás ölelését. Átnyújtotta a rózsát amit 1 hónapra kaptam rámosolyogtam és megköszöntem! Elárulom nektek, hogy nekem még ilyen meglepetésben soha sem volt részem én még soha sem kaptam rózsát egy sráctól csak úgy, nagyon jól esett szinte sírni tudtam volna az örömtől :)

~ búj hozzám kicsim,

érezzem, hogy itt vagy.

fog meg a kezem,

mikor mindenki elhagy.

csókolj meg kicsim,

ha fáj az én lelkem.

szoríts jól magadhoz,

ha bántanak engem.

szeretlek kicsim, jegyezd meg örökké

szeretni foglak

örökkön örökké

23-ka van és most vagyunk egy hete együtt, eddig még minden szép és jó. Az érzelmek tombolnak a napok pedig telnek amik eddig még veszekedés mentesen zajlottak. Hétvége közeledik megbeszéltem a kedves párommal, hogy akkor a hétvégét együtt töltjük. Már alig vártam, hogy péntek legyen. A csütörtök nagyon nem akart elszaladni szinte kergetni kellet mert nem akarta megérteni nekem a péntekre van szükségem és végre láthatom. Eljött hát a péntek. Az ágyból nem igazán akarózott felkelni mert nagyon fáradt voltam de aztán belegondoltam, hogy hoppá hát ez a nap nem is lesz unalmas meg megyek fel hozzá! Az arcomra rögtön egy mosoly szalad akkor kezdjünk is neki a napnak egy gyors kávé míg az megmelegszik indulás öltözni,arcot mosni,fel dobtam az arcomra egy light-os sminket ami nálam azt takarja (alapozó,szempillaspirál) nem szoktam 5 kg vakolattal elindulni szóval elég keveset raktam magamra az alapozóból. Páran már meg is szóltak, hogy miért használok ilyen csúfító készítményeket mert milyen szép bőröm van (világos barna az arcom színe, semmi elváltozás nincs rajta...csak ezek a pattanások amik néha néha kibujkálnak és előszeretettel idegesítenek:) és nem kéne elrontani már 18 éves koromba meg ha nem akarok hamar ráncosodni akkor ne használjak ilyet. De hát nőből vagyok és nem tudok elindulni úgy sehova sem, hogy nincs rajtam valami parányi smink viszont volt már rá alkalom, hogy úgy indultam el valahova viszont nem is éreztem jól magam. 6:30kor indult a buszom a buszmegálló pedig a házhoz 3-4 percnyire van de még így is van amikor lekésem mert képes vagyok eltökölni az időt. De hamarabb indultam ki a megállóba így esélytelen volt, hogy lekéssem még késet is a busz. Átfutott az agyamon a gondolat, hogy ha később jöttem volna akkor meg tuti hamarabb jött volna se baj inkább én várjak a buszra mint ő rám mert az már elég cinkes lenne. A buszon rengetegen voltak megmozdulni alig lehetett. Végig vészeltem a reggeli buszozást egy reggeli zene hallgatással majd mosolyogva leszálltam a buszról. Cigimet előszedtem a táskámból rágyújtottam amíg oda nem értem a gyakorlati helyhez közbe álmos arcú osztálytársakkal találkoztam így egyre többen folytattuk utunkat. Tudni kell, hogy egy fodrász tanuló vagyok tehát egy fodrász szalonba vagyunk gyakorlaton kb. 30an. A tanár köszöntött minket a "Jó reggelt kívánok!" szövegével visszaköszöntünk illedelmesen majd elmentünk átöltözni. Az öltözékük tetőtől-talpig fehérnek kellet lennie. A szalonba egész délelőtt sokan voltak szóval volt mit csinálni az nap dauer-t csavartam és egy berakást csinálta. A dauer nem tartozik a kedvenc munkafolyamataim közé mert elég pipere egy munka felcsavarni a csavaróra a hajat, akkora legyen a tincs mint a csavaró mérete ha kicsi akkor viszont nagyon küszködni kell vele míg az egész fejen be nem csavarjuk de közepesre kellet csavarnom így megbirkóztam vele és nem volt semmi baj sem. Majd a vegyszeres munkák jöttek amik húzták az időt rendesen idővel végeztem a vendéggel aztán már jött is a következő akinek egy berakást kellet csinálni akkor csavarókat és csipeszeket elő ezt még gyorsabban megcsináltam mert a  vendégem haja hosszú,vékony szálú volt és nagy hullámokat szeretne a hajába így a legnagyobb csavaró segítségét vettem igénybe majd búra alá csüccsent a vendégem. Amíg ott ült addig megreggeliztem lementem szünetre elszívtam egy szál cigit. Lejárt a búra, beállítottam a haját nagyon meg volt vele elégedve és közölte velem: "Legközelebb is hozzád fogok jönni". Bemutatkoztunk egymásnak majd oda kísértem a tanár asztalhoz ahol fizetett és megelégedve távozott a szalonból. A gyakorlati időm lejárt így mennem kellet öltözni mert lefogom késni a buszt. Gyorsan lezavartam az öltözést és mentem is a buszhoz. Haza zötykölődtem a busszal a megállótól a házig gyors lépteket szedtem mert nem fogok elkészülni és még a vonatomat is le fogom késni. Nagy készülésem közepette megcsörrent a telefonom az én kis szerelmem volt az aki közölte velem, hogy Miskolcon az állomáson fog várni letettem a telefont és gőz erővel készültem mert a percek csak siettek én meg még sehogy sem álltam az induláshoz készen. A vekker 14:14 ütött idő van! menni kell a buszhoz a táskát keresztbe raktam magamon majd lépteimet szedtem ismételten a buszmegállóhoz mire oda értem pont jött a busz így nem kellet fagyoskodnom egy percet sem. A buszon kevesen voltunk 30ra be is ért a buszvégállomásra a buszom majd megint gyorsabb léptekben szedtem a lábam mert 45kor indult a vonat és még a jegyem sem volt megvéve. Kicsit kezdtem idegeskedni, hogy nem fogom elérni. A pénztárnál nem álltak sokan ekkor nagyot sóhajtottam és azt mondtam: huuuuha ez az én szerencsém. Megvettem a jegyet majd szorítottam a kezembe a jegyet és siettem a 9 vágányhoz. A vonat még pont bent állt felpattantam megkerestem a helyemet mert Inter City-vel mentem fel Nyíregyházáról Miskolcra. A kék kis vonat pontban indult fülhallgató a fülben és egy gyors sms.s anyának, hogy minden rendben van a járművet értem amikre szükségem volt. A vonat gyors sebességgel suhant Miskolc felé és csak a nagy városokban álltunk meg pár percre amíg az utasok fel és le szállnak. Tokajban,Szerencsen ahol egy kis öreg ember felszállt az IC-re és pont az én székem mellé szólt a jegye elkezdtünk beszélgetni nagyon aranyos,kedves és nyitott volt a velem való beszélgetésre. Közeledett Miskolc további jó utat kívántunk egymásnak én leszálltam Miskolcon ő még utazott tovább Budapest felé. Mikor kinyílt előttem az ajtó szívem őrülten dobogott, hasamba mint ha pillangók repkedtek volna és ki akarnak szabadulni de nem tudnak. A szemem csak őt kereste de a tömegben sehol sem volt kimentem az ajtón álltam és vártam majd jött valaki aki két kezével becsukta a szemem nagyon megijedtem megfordultam és ő volt az. Fehér színű arca piros volt a hidegtől így úgy nézett ki mint valami mosolygó alma egy tálban aki örül az embereknek.:) Száján mosoly húzódott néztük egymást egy pár másodpercig majd megcsókoltuk egymást és csak percekig ott álltunk egymást ölelve és csókolva. Nem foglalkoztunk a jelennel, hogy mi zajlik körülöttünk csak egymással. Boldogok voltunk ez látszott mind kettőnkön mert mosolyogtunk szemünkbe a másikat láttuk. Kezünket összekulcsoltuk  és sétáltunk a megálló felé és csak meséltünk egymásnak és nevetgéltünk. Mikor megálltunk egy piros lámpánál rám nézett és szenvedélyesen megcsókolt. A buszra mint valami aprócska kis iskolások felszaladtunk Gesztelyig kértük a jegyünket. A buszon is csak beszélgettünk, öleltük egymást, puszikat nyomtunk a másik hideg arcára és forró meleg csókot is cseréltünk. Haza értünk bementünk a házikóba ahol már egy öreg nénike várt minket aki nem volt más mint a nagymamám. Meleg vacsorával várt bennünket amit jó ízűen elfogyasztottunk kimentünk a zord hidegbe ciginket gyújtottuk és a szavak csak jöttek és jöttek kifele a szánkon be nem állt volna a szánk 1 percre sem. Besiettünk még átjött két barátnőm velük beszélgettünk egy órácskáig. Kibeszélgettük magunkat, az idő már éjfélt mutatott majd távoztak a meleg házikóból és haza mentek. Egymásra maradtunk csak ketten! semmi és senki nem zavart minket karjaink össze fonódtak, feküdtünk egymás ölében volt mikor átadtuk magunkat a csendek és csak élveztük a pillanatot, hogy Együtt vagyunk! Ő és Én. Hajnalig beszélgettünk majd amikor már az álommanók jöttek szenvedélyesen megcsókoltuk egymást ezzel jó éjszakát kívántunk egymásnak megöleltük egymást és álomba szenderültünk! 

~ amikor Vele vagyok, 
amikor ölelem, amikor csókolom, 
amikor érzem az illatát, 
amikor fogja a kezem, 
minden probléma megszűnik körülöttem. 
csak arra gondolok, hogy milyen jó vele… 
a pillanatra, amikor úgy csókol, 
mint még senki ezen a világon; 
amikor olyan szorosan magához ölel, 
mintha sohasem szeretne elengedni. 
úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere. 
semmivel nem foglalkozok, csak Vele, 
csak a pillanatnak élsz  

Január.16-kán jöttünk össze vagyis akkor raktunk ki facebook-ra viszont ezt csak egy dolog de még találkozni nem találkoztunk mióta együtt vagyunk. Mert nem tudtunk azért mert kilométerek választanak el minket még kimondani is sok nem, hogy legyőzni. 80km van közöttünk de olyan mint ha sokkal több lenne :/ Első találkozásunk elég érdekesen zajlott mert ez is titokban történt a szüleimmel megint haza mentünk családlátogatásra és míg anyáék nagyival beszélgettek,kávéztak én addig találkoztam vele. De mindenki úgy tudta, hogy barátnőmmel fogok találkozni mert már rég találkoztunk de nem. Az idő esős,hideg volt az óra pedig három negyed 6ot. A tali a kis falú első buszmegállójába volt én egy pár perccel hamarabb értem oda viszont ő késett, tegyük hozzá én közelebb voltam a buszmegállóhoz mint ő. Egy haverjával érkezett biciklivel jöttek. Ő bemutatott a haverjának majd kivették a cigit a zsebükből és rágyújtottak. Az ő cigi füstje folyton rám szált a hajamon átszállt percekig beszélgettünk majd megfogta a kezem és szorosan magához húzott. Lágyan fülembe suttogta "Hiányoztál" eltudtam volna olvadni a karjai között az ölelése magabiztos volt és erős tudatta velem, hogy mit akar. Visszasúgtam neki félig csendesen, hogy senki meg ne hallja csak ő. Két,sima kezével megfogta puha arcom megsimogatta; csillogó smaragd zöld szemét rám szegezte rá mosolyogtam megcsókolt. Mikor megcsókolt különös érzés kapott el amit sajnos nem tudok megfogalmazni mert ezt át kell élni, hogy milyen is az amikor az az ember csókol meg minket akire nagyon várunk már évek óta és már nagyon tetszik régóta. 1-2 percig csak csókolóztunk az esős,hideg buszmegállóba ami körülvett minket az csak a csend volt és egymás karjai mert öleltük egymást azt kívántam magamba bárcsak soha se érne véget ez a perc. Eljött az idő a búcsúzás pillanat ez volt a legfájdalmasabb pillanat mint minden ember életében a búcsúzás. Reménykedni abba, hogy újra látjuk azt a személyt akitől el kell, hogy búcsúzzunk bele gondolni, hogy megint hiányozni fog de már magunkban a következő találkozást szervezzük az újabb örömteli perceket. Elindultam a kis házikó felé egyedül a kocsik jöttek - mellettem, a gyalogosok siettek haza fele a jó meleg házba én pedig nyugodtan sétáltam az út mellet és arra gondoltam uristen ez tényleg megtörtént? és szeretném még ha most is tartana. Elindultunk haza fele a kocsival szerelmes zene számok karistoltak bele fele a fülembe a fülhallgatón keresztül és nem jár más a fejemben csak a csók és Ő! :$

~ eltűnődtem milyen lehet,
amikor megtaláljuk azt az embert akiről álmodunk. 

de én nem az álmokban akarok élni hanem a valóságban. 

felismerem majd azt az érzést abban a pillanatban amikor majd találkozni fogunk

Nem is sejtettem , hogy minden meg fog változni 2012.nyarán. 9 évvel ezelőtt történt az a dolog amire nem is számítottam , hogy rám is rám talál a szerelem. Eleinte nem volt kölcsönös a dolog meg miért lett volna az ha senki sem tudott róla, most megkérdeznétek tőlem, hogy miért nem mondtam el senkinek? azért mert féltem a reakciótól attól , hogy ha megtudja milyen érzéseket táplálok iránta akkor elveszíthetem és még annyi sem lehet köztünk ami van "barátság".  Így tehát hagytam titok alatt a dolgot és próbáltam elterelni a gondolatom és nem foglalkozni vele de nem tudtam, mert amikor találkoztunk minden egészen más volt. Ami rossz volt vagy bántott megszűnt, amikor láttam őt akkor boldog voltam. Lehetséges, hogy a sok hülyeségétől amit beszélt nekem vagy netalán tán ahogyan csak viselkedett velem de inkább akkor voltam nagyon nagyon boldog amikor láttam mosolyogni. Bármit megtettem volna, hogy minden nap lássam amikor mosolyog. Most pedig ugorjunk vissza az időbe. 2012 március.15kei dátumot írunk az nap már lassan ballagott lefele az égről , hogy helyet cseréljen a holddal. Az akkori barátommal pont ekkor voltam a legboldogabb mert ezen az egy nap nem veszekedtünk az egész napot együtt töltöttük este mire haza értem a városból nem is sejtettem mi vár rám majd az este. Felmentem a facebook közösségi oldalára és épphogy csak bejelentkeztem már ugrott is felfele az ablak a neve és az üzenet. Amiben ez állt: Szia lehetne egy nagyon nagyon fontos gyors kérdésem, válaszom az volt rá, hogy persze. Ültem a gép előtt és nagyon izgultam, hogy vajon mit akarhat az a srác aki évek óta tetszik vajon miért éppen most keresett fel amikor a legboldogabb vagyok meg már amikor szinte elfelejtettem, csak ültem és nagy izgalommal vártam, hogy mit fog írni be kell, hogy vajam kevés dologtól tartok de ő az aki ki tud csinálni 2 perc alatt. Tegyük fel , hogy mi éppen egy számítógépes játék karakteri vagyunk rendelkezünk mindenféle varázslatos erővel meg amire még szükségünk van és vannak ezek az ős ellenségek akik  általában le tudnak minket győzni pedig hiába próbálunk ellenük harcolni nem megy mert sokkal erősebbek tőlünk....na hát nekem ő pont ilyen volt megjelent és "elvitt mindenemet" a rossz kedvemet,szomorúságomat,bánatomat és a szerelmi állapotomat ha éppen nem ő belé vagyok szerelmes. Furcsa de így van akárhányszor próbáltam újra kezdeni az életem mással nem sikerült mert mindig adott magáról valami kis jelent amivel azt jelezte: hahó itt vagyok én is és érzem, hogy szükséged van rám. Azt a márciusi éjszakát végig beszélgettük de nem bántam meg, hogy vissza írtam neki és tudjátok, hogy miért?

~ mert amikor beszélgetek vele akkor egy másik ember mutatkozik meg bennem. pedig én vagyok de mégis ilyenkor felszabadult vagyok,vidám,boldog és nem tudok gondolni semmi olyan rosszra ami egy percig is el tudna szomorítana. Márciusba még beszélgettünk egy párszor de nem olyan sokszor majd lassacskán beköszöntött az április amikor teljesen eltűnt. Semmit sem tudtam róla nem is beszélgettünk majd április végén megint felbukkant és mint valami hurrikán végig söpört megint majd májusba lezajlott az első telefon beszélgetésünk ami meglepetésszerűen ért. Az akkori állapotomat egy 4-5 éves kisgyerekéhez tudnám hasonlítani amikor karácsony van és a kis gyerek rohan a karácsonyfához, hogy megnézze mit kapott az idén majd amikor bontja az ajándékot  látod a gyermek arcán azt az örömöt ami örökké benned él. Mikor mondta, hogy más országba tartózkodik azt hittem megszakad a szívem nagyon szomorú voltam és mikor leírta, hogy Francia országban van na akkor éreztem azt, hogy Hiányzik de ekkor még egy könnycsepp is kiszökött mind két szemem sarkából de valamilyen szinten örültem neki mert tudatosult bennem , hogy ő az az ember akit én valójában is szeretek nem pedig más. Abban maradtunk, hogy majd ha haza jön akkor találkozunk próbáltam jobban elütni az időt, hogy gyorsabban szaladjon de az idő csak döcögött és az istenért sem akart eltelni. Hónapok teltek el mire haza jött és vártam, hogy keressen de semmi híre megint eltűnt és átvert. Nagyon fájt a szívem, hogy pont az az ember okoz fájdalmat akitől a legkevésbé se vártam aki mindig ott volt mellettem ha baj van és tessék amikor látni szeretném akkor sehol sincs mert felszívódott. A nyár szomorúan búcsúzott és akkor elvitt minden szerelmet ami volt és ami lett volna, ebben az időben hallani se akartam róla senkitől sem pedig a tesója a legjobb barátnőm és pont neki nem mondtam el , hogy mit érzek és ha érzek is ki az a személy. Kellet egy kis idő, hogy elfogadjam mi is történt. Beköszöntött a legszínesebb évszakunk az ősz. Ő megint írt de nem tudtam rá haragudni bármennyire is szerettem volna egyszerűen nem ment pedig teljes szívemből utálnom kellet volna. Őszi szünetben lementem nagymamámhoz az utolsó estét töltöttem már oda lent mert nem sokára véget ért a szünet. Rá írtam én alapvető kérdésekkel álltam neki gondolom tudjátok, hogy ez mit takar ha nem akkor kifejtem: szia,mizu?hogy vagy?milyen napod volt?...stb beszélgettünk beszélgettünk és ismételten arra jutottunk, hogy mielőtt haza jövök összefutunk. Ezt a találkozást már jobban vártam mint az előzőt mert itt nem kellet várni hanem már csak egyetlen egy napot kellet aludni és itt van eljött a másnap de megint nem találkoztunk most jött el az a pillanat amikor teljes szívből utálom és most már tényleg nem szeretnék vele beszélni és felejtsen el nincs köztünk semmi se barátság,még több érzés sem ... semmi!! Írt, hogy elaludt és mennyire nagyon sajnálja ezt az egészet de szeretné ha mostantól többet beszélgetnénk na hát ez így is lett. De nekem ott volt a barátom nem futhattam mindig vissza hozzá, hogy majd még egyszer újra és újra  megbocsátok neki. A sorsra bíztam a dolgot majd az megoldja én már elég sokat tettem azért, hogy legalább csak próbáljuk meg adjunk egy lehetőséget az új életnek. Talán mind a ketten boldogak leszünk Decemberbe annyira belemélyültünk a beszélgetésbe, hogy elmondtam neki mit érzek szegény fel se fogta, hogy mi újság de még én sem. Úgy éreztem magam mint ha befüveztek volna és valami nagy extázisba estem volna nem emlékeztem rá, hogy miért mondtam el neki az érzéseimet csak azt tudom, hogy nagyon jó érzés volt elmondani neki amilyen érzést táplálok iránta és pont ő tudja meg először háááát kicsit magasra raktam a mércét az biztos de úgy voltam vele próba szerencse! Ha másnak is sikerült akkor nekem miért ne sikerülne megkockáztattam a barátságunkat nagyon féltem , hogy elutasít. A kocka nagyot fordult és ki derült, hogy szinte ugyan azon a szerelmi hullámon vagyunk mindketten csak egyikünk se mert kockáztatni féltünk, hogy a másik eltűnik majd és nem lesz. Furcsa módon mind a ketten szinglik voltunk nekem nyár vége óta nem volt senkim, neki pedig már évek óta. Részéről felcsendült a Szeretlek! szócska na hát ekkora örömmel,boldogsággal,szerelmi állapottal még soha sem találkoztam pedig mondhatta nekem akárki, hogy így szeretlek úgy szeretlek nem tudtam vagy nem akartam elhinni mert tudtam, hogy nem szívből jön vagy ha még is akkor nem fog sokáig tartani. Amikor ő írta le ezt a szót nem hittem a szememnek a fél éjszakát végig sírtam az örömtől de azt kívántam bárcsak a szemembe mondaná. Napokig beszélgettünk minden éjszakám és reggelem ezzel telt el leírhatatlanul boldog voltam. De valami romba döntötte a boldogságomat egyszer csak megszakad a beszélgetésünk 2 hétig nem beszéltünk egymással az eltelt idő alatt csak reménykedtem, hogy ma hát ha de semmi hírét nem hallottam. Egy szép téli éjszaka megjelent megint és közölte velem, hogy őt ezt mennyire megviselte a mai napig nem tudja felfogni és mennyire szeretné de nem tudja időt kért. Adtam neki. A téli szünet a nyakunkon volt újra itt az idő és a lehetőség, hogy találkozzunk de ez sem jött össze. A szilvesztert lent töltöttem a kis falucskába ahová a szívem mindig vissza fog vágyni. 2013.január.1-jén lementem a szüleimmel hozzájuk én nem tudom ez valami szokás lehetett mert minden év január.1-jén lemegyünk hozzájuk. Mikor megláttuk egymást 3 puszival köszöntöttük egymást de csak egy szót szóltunk egymáshoz se többet se kevesebbet az is a "szia" volt. Ekkor már feladtam mindent és nem érdekelt az egész ha ez kell akkor szingli leszek évekig pedig a kiszemeltem nem volt nagy préda már tisztába volt az érzéseimmel írta is már, hogy szeret de nem tudtam miért kell neki így viselkedni-e velem már úgy mond ki voltam képezve erre a nagyon rossz érzésekre így már nem fájt annyira. Január.2-kán kiírtam valamit amire már nem emlékszem mi volt ő rám írt és így folyamatosan elkezdtünk beszélgetni megszakítások nélkül. Más nap volt a névnapom délután felhívtam és beszélgettünk percekig mondta, hogy szeret és én is közöltem vele, hogy szeretem. Janurá.3-kán a nap utolsó percében felköszöntött pedig már teljesen azt hittem, hogy megfeledkezett rólam. Január.11-kén betöltöttem az emberek legszebb életévét amire minden kis ember vár a 18-at! Úgy volt, hogy lejön hozzám és majd bulizunk egyet de közbe jött egy fontos dolog és emiatt nem tudott lejönni. A kapcsolatunk titokban folyt senki nem tudott róla jó érzés volt, hogy csak mi tudunk róla és senki nem szedheti szét. Január.16-ka óta vagyunk együtt hivatalosan a minket körül vevő emberek csodálkozva fogadták a dolgot de mindenki örült neki :)